In the depth of human hearts

Az a baj a legtöbb emberrel, hogy nem fogadja el, ha nincs igaza, vagy ha netalán igaza is van, már az agyát az a dolog bassza hogy valaki ellent mer mondani az igazának, és még bizonyítani is próbálta, netalán még igazat is szólt! :) Ja ha már ilyen alap emberi tulajdonságról esett szó, akkor jöjjenek még. Itt van egy érdekes jelenség, ami az állatoknál alapvető, de ha az ember ismeri azt a világot amiben él, na meg ha szar is akkor rájön arra, hogy: "Érték vesztve rohan a világ, gyengét a peremre taszít, Mint az állatoknál, itt is az erősebb kutya baszik" (Punnany Masszif). És a második rész az érdemes, ami annyit tesz hogy az emberek között is érvényes ez az állati törvény: az erős győz és életben marad, a gyenge veszít, elhúllik, elpusztul. Ez amúgy nem újdonság nekem, meg szerintem sok más embernek sem, csak úgy tudatosítom azért a gyengébbelméjűekkel, meg azokkal akik békés világban élnek/éltek, hogy ez egy kibaszott állatkert. Emberkert. És az ember a legundorítóbb állatfaj, az igazi állatok többet érnek 100szor, lehet hogy korlátoltabbak hozzánk képest, lehet csak az ösztöneik vezérlik, de legalább nem gondolkodik azon, hogy hatalmat szerezzen és ezért bármi áron átgázoljon akárkin, nem vágyik többre, csak a saját fenntartására, van életterük, felosztják maguknak, addig amíg nem jön az ember. Ja és igen ti akik olvassátok és magatokban azt mondjátok, hogy "akkor költözzél a dzsungelbe, te majom" nektek a kurva anyátokat, meg az összes okostojásnak. Nem kellenének emberek a bolygóra, egyik részük megalapítja a jólétet, a civilizációt, a másikuk lerombolja, végülis úgyis ez lesz mostmár előbb utóbb, magát teszi tönkre az ember nemtörődve és röhögve. Egy se kell ide, én se kellek, az állatok fenntartanák ezt a normális világot maguknak amíg a bolygó természetes módon el nem pusztul. Lehet az állatok továbbfejlődnének valahogy, de nem emberré megint, hanem valami intelligensebb, hasznosabb lényekké, és nem lesz túlzottan szabad a gondolkodásuk. Amúgy meg ilyen ember, olyan ember, annyira mindegy. Minden ember csak ember. Hiába az egyik ennyire jó, a másik annyira gonosz vagy rossz, mindegyik alapvetően csak ember, alapvetően bennük van ugyanaz hogy megbántsanak, másokba gázoljanak, szemetek legyenek, köcsögök, gyilkoljanak, pusztítsanak, ja meg az élősködés és leszarnak ha már nem kell semmi de neked igen.

EGY ROHADT VICC VAGYTOK... NYUGODTAN SZÁLLJATOK MAGATOKBA

Ja igen az önzőség, tudatalatt mindig is önző vagyok, de tudatosan meg olyan önzetlen jellem voltam még 2 éve, és még most is segítőkész vagyok. Csak 2 év alatt az első komoly megbántás után ez a tendencia csökkent rendesen minden egyes alkalommal. Maradjunk az önzőségnél, és maradjunk egy kicsit önzőek, lehet pont ez ellen kéne küzdenünk, de akkoris meg kell húzni egy vonalat. Tehát legyünk segítőkészek de ugyanakkora gondoljunk magunkra is. Most idézek előbb egyet a fantasztikus Star Trek II: A Kahn bosszúja c. filmből: "A többség igénye fontosabb a kevesekénél, vagy egy emberénél." Ezt a mondatot Spock mondta, aki mint tudjuk (:P) vulkáni, és az ő tetteiket és gondolkodásukat a logika vezérli. Én nekem nincs gondom Spock-al, bírtam mindig is, de ezzel a mondatával bizony szembeszállnék egy kicsit most. Ugyanis, ez akkor igaz és megfontolandó dolog, ha a köz érdeke tényleg értelmes, nemes, vagy jó, és nem a saját kárunkra megy mindenképpen, vagy ha arra is, hát meghálálja az adott köz. Na de előfordul sűrűn az az eset mikor a köz leszar téged, és ez tud kurvára fájni. Nem is kell köz, elég egy ember is simán... Amúgy is egészen máshogy gondolkodok bizonyos dolgokban mint a legtöbb ember, és rájöttem hogy ami az általuk alkotott köz javát szolgálja vagy jó nekik, addig az nekem nem mindig, persze kell lennie egy fekete báránynak is, mint mindig, de mivan ha az a fekete talán a legfehérebb mind közül? :) Szóval én inkább leszarom a többséget vagy mást, ha tudom hogy azzal csak nekem lenne rossz, de van hogy már előre beképzelem ezt magamnak, csak hogy igazam legyen (:P) meg hogy ne fájjon a dolog, és inkább ezt, inkább előre beképzelem minthogy nekem legyen szar, ilyen szinten önző akarok lenni és maradni is, nem éri meg egy ember miatt se erre már rég rájöttem, persze sajnos kivitelezek azzal akit még nem ismerek és friss a kapcsolatom vele, akkor törekszem a legpozitívabbra azért, de egyszer kell csak annak az embernek is elbaszni valamit, utána kb az várja amit mindenki más. Közönnyel kell visszavágni vagy élni. Vagy csak direkt magunkra erőltetni a bunkóságot, hogy ezzel fojtsuk el még csírájában a kialakuló fájdalmat. Fel kell készülni, ha legjobb haver, ha a szerelmünk, ha családtag, ha akárki, nincs mese. És igen ezért nem vagyok laza, nem akarom hogy meglepetés éljen, inkább mindenhol magamra erőltetem ezt, és feszülök egy életen át, leszarom. Aki meg nem ért velem egyet vagy valami az leszophat, magánvélemény. Legalább vannak saját gondolataim... nem úgy mint nektek, akik a Tescoban veszitek, azt is gazdaságosan, faszcimbálók.

Na most hogy ilyen gyorsan kikeltem magamból, ezzel a lendülettel váltok is, bizonyítva mennyire érdekel a téma, minek foglalkozni az emberekkel, ennyit se érdemel meg az összes. Vagy inkább úgy csinálok mint egy két ember: leoltom az adott témát és utána nem érdekel semmi nemű hozzászólás, bármi (Leszarom). De azért jó volt leoltani valamit ami nem érdekel, nem igaz srácok?? :) Az embert annyira nem érdeklik a dolgok amik zavarják, hogy mégis. Inkább visszatérek az erotikus, darabolós (?), esettanulmányos, álmos témákhoz, hiszen ez normális, mindenki ilyen blogra vágyik, FŐLEG ÉN. :)