In the depth of human hearts

BASZKIIIIIIIIIIIIIIIII! A rohadt életbe, ez megint mi volt... Pedig nemrég keltem, és biztos vagyok benne, hogy az egészre nem emlékszem, de amire igen az se semmi... sőt ez megint valami 1 órás álom volt 11-től délig kajszira.

Valami tanfolyamra jelentkeztem asszem a pécsi zipiben. Nagy nehezen betoppantam az első órára ami a 2-ik emeleten. Érdekes, mikor bementem rakás olyan srác meg csaj volt ott, akik a szinergiás osztálytársaim voltak. Leültem valami csaj mellé a második padsorba. Igazából nekivetkőztem mert qrva meleg volt. De valahogy úgy jött ki, hogy az ingemet vettem le ami alatt nem volt semmi, így mögöttem röhögtek, meg szokásos kárörvendő megjegyzéseket tettek undorral fűszerezve. Nem baj, túl vagyunk ezen is. Kiderült, hogy késtem az óráról, mert ezek elkezdtek már valamit. A táblán fenn volt egy kis táblázat, hogy az alapján töltsünk ki egy papírt. De nem nagyon értettem mi van, persze szokásosan nem mertem megkérni az előadót, hogy kezdje elölről a kedvemért. Közben mások meg folyamat adogattak körbe papírokat, és odaért hozzám is egy. Egyfolytában ezt hallom: "Gergő, Gergő, add tovább a balra ülőnek", én meg azt sem tudtam hol áll a fejem. Azt se tudom már milyen volt a mellettem ülő csajszi, csak hogy nem nagyon nézett rám, mintha undorral kerülte volna a tekintetemet. Ja igen, hátam mögülről hallok egy Gergőzést, de ilyen nyugodt, mély hangon, odafordulok, BAZZEG HÁT NEM STEVE AUSTIN VOLT AZ? De igen! A világ egyik valaha élt legnépszerűbb pankrátorlegendája... Ott ül az órán, és hozzámszólt! XDXDXD Melette meg az egyik szinergiás ült, aki tök szerény a való életben, de itt meg ilyen köcsög rossz fiúnak hatott. Ez az előadó meg most már nem tudom ki volt, de gyanúsan valami amerikai filmszínész lehetett, valamelyik szerepébe bújva. Talán egy helyszínelő, vagy Mulder ügynök, tényleg nem vágom. :S Meg a témát sem, pedig az is olyan volt, mintha valami nyomozásról lenne szó. Amire emlékszem ezután, hogy mutat valami videót a hapsi, hogy találjuk ki ki van rajta. Egyszercsak megjelenik háttal egy ilyen kicsi alak, de már a fejét hátulról is megismertem. Jelentkeztem is volna, csak egy lelkes csaj megelőzött: "Rudolf Péter!" Igen, Ő volt. Sőt, még meg is jelent a teremben hirtelen! De olyan kinézettel, amilyennel szerintem sosem rendelkezett. Arcát elfedő, egyáltalán nem ősz arcszőrzet, és dús, szintén nem ősz göndör haj az egész búbján, de úgy, hogy a halántéka mentén le volt borotválva. De nem tudom mit szólt, csak úgy ott volt... Aztán egyszercsak véget ér az óra. Fura mert míg a művészúras jelenetnél a legelső padsorban ültem az ajtó mellett, addigra kicsöngetésre visszakerültem az ablak felöli oldal második padsorába... Szóval vége az órának, felállok, és úgy álltam fel, hogy se az ing, se a nadrágom nem volt rajtam... Megint röhögés, köpködés, fikázás, stb. Én meg szép lassan elkezdtem öltözni. És közben egy pisszenés nem hallatszott el a teremben, sőt az emberek ki sem mentek. Aztán mire fenn volt a nadrág, és felkerült az ing, egyből hangzavar, meg mindenki tódult kifelé. Tök olyan érzésem volt, mintha nem is néztek volna engem, vagy csak azt várták hogy végre öltözzem fel, hogy nyugodtan kimehessenek a teremből anélkül, hogy elfordítják a tekintetüket. :D Kihúzott mindenki, aztán én is. Na de ezzel még közel sem volt vége a hülyeségnek. Rohanok le a lépcsőn, kezemben egy üveg üdítővel.  Lefele az első félemeleten állt két csaj, egy nagydarab, buflák képű, barna göndör hajjal, meg egy alacsony, szőke, bejövős. Persze erre is csak akkor lettem figyelmes, miután lefele tartva egyszercsak a szőke belekapaszkodott az üvegbe, és közben vigyorogva és nevetve húzott maga után az üveggel. Én meg tökre megijedtem. Egészen a földszintig húzott. Nem mertem erősen kiszakítani az üveget a kezéből, nehogy megsérüljön, ezért vitettem magam kétségbeesetten. A földszinten a lányvécébe vette egyből az irányt, ami a lépcső mellett van rögtön. Már belépett az ajtón, és húzott oda is be, és vigyorgott a képembe, a szeme meg fanatizmust és mániákusságot sugárzott. Nekem meg elegem volt, nem akartam, hogy bevigyen a nőibe, ezért igen erősen kicsavartam a kezéből az üvegemet, és mentem is ki a nagykapun. Amint kiértem a tömegbe, hallom hogy ez a csaj meg a kövér barátnője már mögöttem vannak. És dumálnak arról, hogy követnek engem, és majd beérnek valahol. Jó ég, kik ezek? Valami titkos rajomgóm, szeretőm, akit a magányos barátnője bíztat a becserkészésemre??? :S:S:S:S És most ez nem is vicces annyira, mert az egész álom megint tök élethű volt, komolyan féltem. Olyan hirtelen történt. A tömegben azon gondolkodtam, hogy az első kereszteződésnél lerázom őket, de inkább úgy döntöttem a tömegben kéne maradnom, mint egyedül letérnem egy utcába. Így is volt, és ezek is eltűntek. Megint ilyen öntudatlan változások: megyek az utcán, és a rádiót hallgatok fülesen. Valami focimeccsről van szó, valami angol bajnokiról talán, vagy nem tudom. Én meg nem is a végállomásra tartok, hanem egyszercsak valami idegen, nagyvárosi helyre, egy csarnok elé. Mintha csak öntudatlanul én meccsre akartam volna menni... Ott voltam, egy focipálya bejáratánál, jegyet akartam venni a meccsre. A bejáratnál nem volt tolongás, annál inkább a parkolóban lévő busznál nagy sor állt. Gondolom haza akartak menni a vidéki drukkerek... Közben meg a rádióban folyamat azt pofázzák, hogy valami magyar meccs megy éppen, és én is rájöttem, hogy Budapesten lehetek, és valamelyik magyar bajnokira készülök bemenni. Hát a faszom akar menni magyar meccsre, ráadásul előttem állt a sorban egyik ismerősöm. És itt vége szakadt a dolognak, innentől már nem vágok semmit sem, csak hogy felkeltem.