In the depth of human hearts

Megint nem megy az írás. Pedig mostanában van témám bőven. Hasizmoztam ma egy kicsit, igen, csak kicsit mert ennyire voltam képes, ez a hasprés durvább mint a sima felülés. de hogy ebből egyhuzamban 10et se vagyok képes megcsinálni, nem hogy 50et... Na mindegy, de kell valami lefáraszt estére, mert nem tudok aludni megint, és ideje lenne ráállni Svájc után megint egy normális esti fekvésre és reggeli kelésre, igaz még mindig szarul kelek reggel vagy akármikor, az idő múlásával egyre szarabbul... biztos egyre jobban kijön a nőhiány meg minden más baj. Mennyivel jobb lenne egy nő mellett ébredni egy szép éjszaka és együttalvás után, biztosan. Nem is emlékszem rá mikor ébredtem frissen és jó érzéssel, mosollyal a számon. Álmaimban biztos nagyon dolgozik a tudatalattim, és megterhel csak ugye nem tudok róla, olyan leverten kelek mindig.

Gondolkodtam hogy mit is kéne írnom, talán a kitalált történet folytatását, vagy újabb esettanulmányokat, de ott van már a régóta vázlatként létező postom is, ami megint kicsit az erotikus fantáziámról szólna, na meg másról is... de ezen még gondolkodom hogy befejezzem-e, úgy mint minden mást. :D Amióta az eszemet tudom sosem volt még olyan dolog vagy szenvedély az életemben ami kitartott volna örökké, és mostmár egyre csökken csak a szavatosságuk az újaknak is. Régen pl. rendkívűl szerettem Legozni és órákat szórakoztam vele és a legegyszerűbb darabokból olyan dolgokat csináltam amikre büszke voltam: Enterprise csillaghajó (többféle is), Forma 1-es autók, űrhajók, X fighterek, A fighterek, B figtherek, T fighterek (Star Wars), tűzoltó kocsi, minden kakit, és még színre is passzoltak egyesek, de formára igazán, és nagyon büszke voltam rájuk, mindig addig tökéletesítettem őket amíg nem lettek a legjobbak. Ha most belegondolok abba hogy akkor még gyerek voltam és gyerekként mennyivel jobb volt minden és érdekeltek ezek a dolgok, és nem gondolkodtam annyi baromságon... Csak szenvedélyből építettem ami épp a kedvencem volt, eszembe jutott, imádtam, és nem csak itt nyílvánult meg a tervező és építőkészségem. Origamizni is szerettem és papírból összeragasztani dolgokat. Egyszer csináltam egy Star Wars-os hósiklót papírból, arra is büszke voltam nagyon, ahogy megterveztem, kivágtam a darabokat és összeragasztottam és passzoltak, olyan kurvajó érzés volt alkotni. :D Na meg ugye házakat is terveztem emlékeim szerint, és csináltam is, áh. Ja meg aztán jött még egy makett is már talán középiskolás koromban. Na de a legózás nem is tudom mikor, egyszercsak 13-14 éves koromra talán elmúlt. :S Semmi okot nem tudok rá, hogy valami felváltotta-e volna. Igaz a középiskolában sokmindent meguntam, utána is. Életunt lettem az évek alatt de nem is igazán a középiskola hozta meg ezt az eredményt, hanem utána jött az egyetemen... na meg Hedviggel való kapcsolatom, ami után változtam meg csak igazán negatív értelemben. Hiányzik a gyerekkorom, mégha az se volt rózsás, de boldog volt a 90es évek azért, és felhőtlen, bár a nehéz természetem magukkal vonzották a bajt meg a rossz dolgokat, ami meghatározta erősen a jellememet még jobban, bár úgy érzem akkor rossz voltam igazán, és középiskolára eléggé megjavultam, jobb gyerek lettem valamiért, de ezt se tudom miért volt, míg általánosban a fegyelmi napló réme voltam és minden hónapban 2es magatartással és csomó osztályfőnőki intővel zártam, addig középiskolában meg kussban voltam órákon szinte, igaz nem tudtam annyi emberrel hülyülni mert mindenki ismeretlen volt, és csak kurvakevesen lettek haverok, de akkor ugye megnyílt a pofám. Na meg még a csajok, visszatérve a gyerekkora. Lányok felé is könnyebben nyitottam akkoriban, persze még nem voltak meg az első elutasítások. Bár féltem akkoriban is egy kettőtől de voltak olyan esetek mikor megláttam valakit és ilyen "elsőlátásraszerelem" fíling, de akkor még nem borultam el annyira, hanem közelítettem is, igaz elég hülyén, de megvolt még a képességem hozzá, még olyan ártatlan volt a dolog és nem féltem mi lesz, de akkoriban se volt sok sikerem, de még íncselkedtem, a kezemet a lányok feneke alá tettem pl mikor le akartak ülni. xd Vagy magamhoz húztam, de a számukra idővel idegesítővé váló dolog a tapizás, fogdosás volt... naja beismerem azóta hogy rossz lépés volt, de hát túl korán jött ez a szexualitás dolog nálam valahogy, már 11-12 éves koromban is azon járt az agyam hogy a lányokat meztelenül lássam és simogassam a testüket vagy pusziljam, de mindenképpen vágytam a testi kontaktusra, testiségre, csak elég hülyén fejeztem ki ezt ezzel a tapogatással. Már akkor kialakult ez a szenvedélyességem ahogy emlékszem, csodáltam a női testet, meg a lányokat, és tényleg kevésbé zavart a hülyeségeik meg minden, nem utáltam még őket... és nem volt előítéletem, azt valahogy ez az évek során folyamat csak nőtt és zárkózottabb lettem a női nemmel szemben. Nehéz dolog, főleg ez a korán jött szexvágyam. :D Na mindegy.

Gondolkoztam mostanában hogy a bennszülötteknek milyen jó életük van (Afrikában, Ausztráliában, tökmindegy). Beugranak jelenetek meg emlékek a természetfilmekről akik róluk szólnak, mint pl. a bushmanok. Hogy mennyire messze vannak a civilizációtól és mégis a legboldogabb emberek talán a világon. Jó persze biztos gondolkoznak ők is a halálon, vagy biztos másban hisznek, de mégis beérik azzal amilyük van, a falu, az élelem, a családok, gyerekek. Pedig egyes törzsekben még ruhát se viselnek szinte, ennyire nem civilizáltak mégis értelmesebb és jobb emberek szerintem mint akiket bármelyik városban megtalálni. Látszólag a riportereket is befogadják mindig, a gyerekek és fiatalok érdeklődéssel rohangálják körbe, na meg a kamerába hülyéskednek, mert hát újdonság nekik a civilizált ember és a civilizáltságuk. xD Asszem azért itt is tudnék élni ezek között az ember között, igaz már nagyon megszoktam a civilizációt, de ki tudja, ha szeretetre találok mindenki személyében... meg hát a pucér nők. XD Nyelvi nehézségek lennének biztosan, de hát kit érdekel. :D Nah sztem neki kéne állni az alvásnak de megint nincs bennem, csak írogatok ide, és közben online reggea rádióra flesselek. :P

Hali, álmodjatok szépeket.