Ez a hét szerdától kezdve mondhatni intenzívebb volt. Szerdán felhívott egyik ismerősöm, aki kb. egy hónapja ajánlott egy munkát a városban lévő műanyagfeldolgozóba. 3 hete kellett volna visszamennem "pofavizsgálatra", de nem lett belőle semmi, és utána fel is adtam, hogy engem valaha visszahívnak. Aztán váratlan jött a telefon szerdán, hogy menjek megnézni csütörtökön a munkát. Megtörtént, vállaltam. Este azonban jött egy borzasztó hír. Szüleim jöttek haza Svájcból, kb. este fél 7-re vártuk őket. De hát csak nem jöttek, csak nem jöttek. Aztán 8 körül hívtam őket, hogy mi van. Apám azt mondta volt egy kis baleset, de ennél többet nem. Hazaérkeztek fél 9-kor nagyjából. Nekem már gyomoridegem volt, hogy mi történhetett. Aztán látom, hogy a kocsi sehol, de ők itt vannak. Valahol 50 km/h-val nekivágódtak a falnak majd árokba borultak. Eszméletlen csúszós volt a vizes út, még új gumikkal és ekkora sebességnél is. Valami kísérleti utat építettek oda, aminek a felülete csillogósra kopott, és 30-al is álltak már ott fejre. Hetente 3-4 autót halásznak ki arrafele... Fasza nagyon. Láttam képeket a kocsiról; az autó eleje az tropa, az egyik rendszámtábla beleépült a falba, de szerencsére megtalálták, és visszajuttatták. A kocsi várja a szerelőműhelyben a kárfelmérőt. Szerencsére szüleim nem sérültek meg, de hát apám az megzakkant ettől, mert hétfőre vissza kéne mennie Svájcba... Ez most nagyon rosszul jött, az tény. Az autómentővel a hazautazás maga 95 rongy volt... Péntek reggel 7-kor már indulás Magyarszékre orvosi vizsgálatra. A legjobb az egészben, hogy elküldenek úgy vizsgálatra, hogy címet, és telefonszámot sem tudnak adni... de ami még jobb, hogy a vizsgálat az beszélgetésből állt. Semmi vérnyomásmérés, csak kérdezett, meg olvassam fel az adott betűket távolból. Azért megint hoztam a formámat; sikerült egy egyszerű kérdésre bonyolult hülyeséget válaszolni. Túl objektív próbálok lenni mindenben majdnem. Szóval Magyarszéken dekkoltam anyámmal 1 órát ezért. Mondjuk nem baj, szeretek utazgatni, most legalább tudom a járást ott is busszal. Hazafele érdekes volt látni, hogy az egész sikondai tó mintha sártenger lett volna szó szerint... Ja, az eső zuhogott rendesen. Vissza rögtön a munkahelyre, leadni a papírokat, még egy utolsó eligazítás arról, hogy mi lesz. Az a durva, hogy mostanában délig alszom minimum, és csütörtökön meg pénteken vettem észre, hogy több dolgot csináltam meg 10 óra előtt, mint eddig egy héten. De egy kis pörgés meg rohanás nem árthat, ha már úgysem hajszolom sehogysem túl magamat sosem. Aztán egy szintén nagyon rossz hír még szombatra is maradt: Valentino Rossi a reggeli bemelegítőedzésen akkorát esett, hogy nyílt sípcsonttörése lett. Azonnal meg kellett műteni, és ki kellett hagynia a vasárnapi versenyt... 1996 óta, mióta versenyez nem hagyott ki futamot. Ráadásul mindez Mugello-ban, a hazai versenyén történt. Itt egyeduralkodó volt azzal, hogy 2002-től 2008-ig mind a 7 évben Ő nyerte meg ezt a versenyt. És azt híresztelik, hogy legalább 3 hónap pihenés vár rá, ami nagyjából a VB címért folytatott küzdelemből való kiszállást is jelenti. Úgy látszik egyszer minden rekord megszakad... Lényeg, hogy Hétfőn kezdek. Végre meló, és kereset. Ha kordában tartom a számat, és az öntörvényűségemet, akkor minden menni fog. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.