Komolyan mondom, rátaláltam a S-ra facebook-on, elolvastam pár facebook üzenőfal "írását", és hihetetlen. Ez az ember semmit nem változott. Az a kemény, hogy elég volt pár mondatot elolvasnom, és még most is szakadok a röhögéstől. Fájdalmas. És a legrosszabb az, hogy míg röhögök mindenen, addig kurvára fáj az egész. Mert kiakasztó tényleg ahogy fogalmaz, és érződik a düh minden szavában, mégha csak írás is... Tele van gyűlölettel, és azárt fáj az egész, mert magamra emlékeztet teljesen. A folyamatos sírása, kilátástalansága, reménytelensége, az élettel szembeni tiszteletlensége. Csak a negatív dolgok. Anno még csak röhögtem, de mostmár kegyetlenül szar. :S Elbassza a kedvemet nagyon. Úgy érzem, hogy a sírás határán vagyok. És ez az ember megbocsátást nyert megint... Nem általam.
Magamra ismertem. És tudom, hogy én nem akarok bocsánatot kérni senkitől, én talán rosszabb vagyok. Nagyobb bűntudatom van a faszságom miatt. Vagy nem. De van. Márpedig bocsánatra nem fogok lelni addig, ameddig ÉN MAGAM meg nem bocsájtok MAGAMNAK. És utána következetesen máshogy élni, viselkedni, mint eddig. Annyira a mélyben vagyok, hogy az nem igaz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.