In the depth of human hearts

...Lassú léptekkel haladt a falhoz simulva. Gondolta a fűrdőszoba felé vette az irányt az életszívó dög. Halkan vette a levegőt, nem zihált, igaz ő nem az a fajta típus volt akit egy ilyen helyzet felizgatott volna, higgatdsággal kezelte azt. Viszont az agya folyamat dolgozott, bár sajnos mindenféle más gondolat járt a fejében, és le kellett csítítania őket. Fokozott figyelemre volt szüksége, mivel a lény felszívódott. Így bármikor bárhonnan tudott volna támadni, de a vadászok kifejlesztettek egy bizonyos módszert erre, pontosabban a Mumusok egyik ilyenkor jelentkező tulajdonságát használták ki. Ugyanis ha a Mumus fizikai alakot vesz fel azt minden bizonnyal végső támadásként teszi, ám ekkor egy igen erős idegi hullámot küld az ellenfelére, vagy akárki másra, ami erős halálfélelmet okoz és teljesen lebénítja az embert, hogy aztán simán végezhessen vele. Na igen, a Szervezet sok áldozat árán jött rá erre is, és kísérletezett ki egy olyan anyagot amellyel ennek a hullámnak az agyra gyakorolt hatását lecsökkenti minimálisra amennyire csak lehet. Ám de mivel ez az anyag nagyon megerőlteti az agyat - káros az egészségre is - , ezért kis dózisban kapják a vadászok, és okosan kell használniuk, jól kell időzíteni, ez a rizikós része, ugyanis kis ideig hatásos csak. És minden ilyen bevetés végén vissza kell térniük a bázisra lehető leggyorsabban kivizsgálásra meg kezelésre, mert ha ez kimarad agykárosodást szenvedhet az alany elég súlyosan. Nem egy vadász volt már aki beleőrült vagy belehalt ebbe... Gergely (igen, ő az éppen tevékenykedő vadász és főhős) már nagyon tapasztalt volt ezeknek a harcoknak a terén, és észben tartotta a 3 alapelvet mindig: pontosság, gyorsaság, kíméletlenség. Tehát míg lopózott tovább előkészített fél kézzel egy adag ellenszert halálfélelem ellen... A derekán lévő öv még sok más ilyen anyagot tartalmazott, tiszta kis kémikus készlet volt az egész öv, a vadász maga meg egy két lábon járó labor... általában mire visszatértek a bázisra már két lábon járó vegyszerfolyamok voltak... Tehát elővette az éppen soron következő "gyógyszert" és beadta magának. Már megközelítette az emeleten lévő fürdő bejáratát. Egyszercsak valami átvillant az agyán! Igen. Az a halálfélelem, amit az elején erősen érez de csak egy pillanatra, mert az ellenanyag máris "felébreszti". Úgy is volt, már többször átesett ezen, de ezúttal is mint mindig az agyát egy pillanatra lebénította az érzés... Hiába a gyógyszer, csak a támadás után hat, nem pedig előre, persze csak így tudták érezni hogy támadni fog, szóval ezen mindig át kellett esni. Tehát Gergely agya visszakapcsolt a valóságba, ám az se volt rózsásabb... a következő amit látott az volt hogy a fürdőszoba fala váratlanul kiszakad egyenesen feléje darabokban... nem tudott már félreugrani, elborították testét faldarabok és a másik falhoz paszírozták. Nem volt ideje fetrengenie, rögtön felpattant és maga előtt látta a lény fizikai valóját. Lényegében nem volt valami különleges látvány, egy szakadt köpenyszerűség lebegett, aminek volt két karja (márha annak lehetett nevezni), meg valami púp ahol a feje volt valószínűsíthetően, de semmi más emberi testrészre emlékeztető része. Ilyesztőnek egyáltalán nem volt az, csak a hullámok amiket kibocsájtott és amikkel félelemérzetet táplált... alapvetően is képes volt az embert a hatalma alá keríteni. Gergely nem teketóriázott, előrántotta a pisztolyát. Hétköznapi fegyvernek tűnt, egy desert eagle-re emlékeztetett, kicsivel hosszabb és vastagabb csővel. Valószínűleg a golyó anyaga is más volt, mint egy hagyományos stukkernél. Gergely gyorsan leadott két lövést, az egyik leszakította a karját a lénynek, amely felhörrent és váratlanul eltűnt ismét. Gergely pedig érezte hogy baj van. Ugyanis nem volt elég precíz, és a démonnak volt ideje ismét gázzá alakulni és elbújni. Pech, de nem is kicsi, ez most az életébe kerülhet 99%-os valószínűséggel. Eddig mindig pontos volt pedig, most mégis hibázott. Eléggé zaklatott arcot vágott, és gyöngyözött a homloka rendesen, a levegőt is idegesen vette, ám mégis látott még esélyt. Benyúlt az övéhez és egy kisebb méretű kést vett elő, majd megint csendesen lopózni kezdett. Tudta hogy már elhasználta az egy adag ellenszert, és hogy még egy adag már a halálát jelentené szintúgy. Így hát eszébe jutott egy másik módszer, ami idegileg nem terheli meg az embert, csak fizikailag. A továbbképzéseken szó volt róla anno, csak megoldást nem találtak még rá, hogy tudják alkalmazni is. De most egyelőre mindegy volt, csak reflexből a késéhez kapott és próbált gondolkodni, hogy majd hogyan alkalmazza a módszert. Reménykedett. És igen, eszébe jutott, mikor még régen tinédzser korában egyszer átment hasonló dolgokon, mikor rendkívűl rettegett és erőt kellett vennie a félelmén hogy életben maradjon. Akkor ugyanis megtámadták útonállók, de csak menekült és elkerülte a támadásokat, nem mert harcolni. Sőt egyszer padlóra került és majdnem lesújtottak rá, ám ekkor hangosan felüvöltve felugrott és nekiment az ellenfelének, akit levágott a talajra, majd elkezdte rugdosni és taposni a fejét, a maradék 2 támadó pedig ijedtében elmenkült. Most is arra gondolt, hogy valami ilyesmire lesz szüksége, a saját hangjával kell ébren tartania az elméjét vagy akár feldűhíteni magát hogy kikerüljön a félelemből, ám ezúttal nehezebb a feladat, ha annyira vadul csak meg mint anno, talán arra lesz elég mindez, hogy a karját megmozdítsa. Na igen, akkor első alkalommal új érzés volt ez neki, és megtanulta hogy muszáj erősnek lennie ha életben akar maradni ebben a sötét világban, ami akkor még nem is volt ilyen sötét mint most... Aztán mielőtt még vadásszá vált, volt több ilyen alkalma is mikor fejleszthette ezen képességét. Persze ma már túl van ezen a gondon régóta, gondolkodás nélkül öl, azért hogy élhessen. Hirtelen megszakadt a gondolatsora, egy pillanatra lebénult az agya. Igen, újabb támadás következett a Mumus felől, ám ezúttal gyógyszer hiányában szörnyű halálfélelem lett urrá Gergelyen. Viszont tapasztalt volt ennek érzékelésében is már, a legelső legkisebb kezdőhullámnál rögtön elkezdett ordítani torkaszakadtából, hogy mire teljesen áthassa a halálfélelem még magánál legyen. És sikerült is, az ordítás közepette felemelte a kést a karjával, és beledöfte saját karjába... Igen, ez volt az a bizonyos módszer, a fájdalomokozás. Ha ilyen szintű fájdalom éri az embert az agya rögtön felébred. Gergelynek sikerült, mire ismét tudott reagálni már a lényt látta maga előtt aki egyenesen feléje szállt. Gyorsan a pisztolyához nyúlt de már késő volt, a démon egyenesen nekiment és kiverte a kezéből a fegyvert. Gergely kezében még ott volt a kés, így azt még bele tudta döfni a hasába ellenfelének, aki így felhörrent ismét csak és hátrahőkölt. Gergely rögtön a fegyver felé akart ugrani ám ekkora valami láthatatlan erő a falhoz vágta. Bizony, a Mumusok egy másik képessége, hogy egy láthatatlan de fizikailag nagyon erős hullámot is ki tudnak bocsájtani, ami képes kilapítani az ellenfelet. Gergely szerencsére túlélte ezt is, bár ehhez hozzájárult az is hogy a lény még sérült volt és nem teljes erejéből koncentrált. Gergelyt eléggé megviselte már ez a támadás, ezúttal komolyabb sérüléseket szerzett. Ismét az övéhez nyúlt és egy kis gömböcskét vett elő, megnyomott rajta egy gombot és egy olyan karlendítést csinált mintha feléje akarná dobni, de ez csak csel volt. A lény erre a mozdulatra ismét egy lökéshullámot bocsájtott ki, Gergely pedig rögtön arrébb vetődött. Ez a hullám már valószínű teljes erőből jött ugyanis kiszakította a falat. Gergelyt ez cseppet sem érdekelve egyből odahajította a gömböt a dög elé, amely felrobbant és lila színű füstöt bocsájtott ki. Olyan anyag volt ebben a kis bombában ami egy kis időre lebénította a démonok tájékozódási képességét, úgymond megvakították. A lény vísítozva kapálózott a füstben majd elindult egy irányba hogy kikerüljön belőle. Gergely ekkor még maradék erejével a pisztolyához ugrott végre és egy lövést adott le a dög fejébe, amely még egyszer felsikított majd a földre rogyott. Végre! Sikerült! Gondolta magában a vadász, de még mindig nem volt vége a játszmának, ezek a lények ugyanis csak akkor halnak meg véglegesen ha kettéválasztják a testüket a törzsüknél. Na meg nem csak ezért volt vége... Ez a lény látszólag ettől a fejlövéstől se hatódott meg komolyan. És ismét felpattant a levegőbe és Gergely felé szállt, aki egyből leadott újabb lövéseket a testére, de mihaszna ezúttal. Gergely tudta hogy kerülni kell a közelharcot, mert természetfeletti ereje van ennek a dögnek és esélytelen lenne vele szemben pusztaököllel vagy akár simán késsel. Félreugrott ismét de ezúttal a lény elérte karmaival és felszakította a ruházatát a bal karján. Gergely kicsit felkiáltott, majd újabb gázbombát dobott a lény képébe ezúttal. A Mumus ismét látásképtelenné vált egy időre, Gergely azonban mostmár nem szórakozott... elővette az utolsó kis segédeszközét. Ez egy kis gömbféle volt a végén tűvel. Ez volt a Fehér Szem nevű szer. Ezt ha beadta magának az illettő kissebb időre természetfeletti erővel ruházta fel, na meg berserk (örjöngő, tomboló) hatással is bírt, és az ember ösztöneit segített felszínre törni elsősorban, hogy azokra hagyatkozzanak, a józan eszét úgymond elvesztette az illető. Ezt egyfajta végső megoldásként szokták használni a vadászok, ilyenkor a sérült test is meggyógyul arra az időre és erőtől duzzadó lesz. Ennél a szernél ami érdekesebb volt az mégis inkább a működési elve volt. Ugyanis ez az anyag elsősorban az emberi agyban olyan emlékeket idéz fel amik nagyon fájdalmasak voltak az illető számára és emiatt féktelen dühöt is éreztek. Pl egy családtag vagy szerető elvesztése. És igen, a vadászok is ilyen emberek voltak, ez feltétel volt a jelentkezésüknél hogy történt-e velük korábban ilyesmi, hogy a szer használható legyen. Gergely tehát beadta magának az anyagot... A lény még mindig kapálózott, Gergely pedig megdermett és elkezdett lüktetni folyamatosan erősödve a szíve, ahogy az anyag végigáramlott a testében és eljutott az agyába folyamatosan kezdte érezni az erőt, de elsősorba a dühöt. Teste lüktetniu kezdett, mintha szét akarná feszíteni valami belülről. Aztán egyszercsak felüvöltött nagyon hangosan és torz mély hangon, a szájából és a szeméből pedig erős fehér fénysugarak törtek ki. Teste megfeszült, minden izma, a sebei begyógyultak. Aztán abbamaradt az üvöltés, Gergely leszegte a fejét. A démon ekkora már kiszabadult megint a füstből és észlelte a változást, hogy a vadász már nem olyan emberi mint eddig volt. De nem számított ez neki, ismét villámgyorsan felrepült és beleverte a falba. Gergely teste összerogyva feküdt a törmelékek között, ám hirtelen felnézett. Szemei fehéren világítottak arca pedig dühös volt nagyon. Váratlan felpattant és nekirohant a démonnak, mély morgó hangot kiadva. A démon nem tudott mit tenni, Gergely mindkét karját megfogta ugyanis, és egyenesen a másik falnak futott a döggel. Akkora erővel tolta, hogy ki is szakították ezt a falat is, és kiestek az udvarra, ahol aztán Gergely teljesen elvadulva nem kegyelmezett. Agresszívan eltörte mindkért karját az ellenfélnek, majd elkezdte erőteljes és gyorsuló ütésekkel verni a fejét, amelyet végül péppé vert. Morgásai még erőteljesebbek lettek. Aztán jött a kegyelemdöfés: megragadta a tehetlen lényt a törzsénél és egy gonosz vigyorral a száján ketté szakította. A lény örökre elhallgatott...

10 perccel később Gergely felébredt, kinn feküdt a füvön. Mellette a halott démon. Hát igen, szokásosan nem emlékezett rá mit csinált, de ahogy elnézte a dögöt, kegyetlen bánásmódra következtetett. Mindegy, gondolta magában, el van intézve a munka. Bágyadt és életunt fejjel nézte a tetemet, majd a környezet is, a sötét felhős eget, a szétrombolt házat. Belerúgott még egyet a dög megmaradt testébe, aztán az övéről levett még egy kis fegyvert, amivel rálőtt egyfajta majd visszatért a házba, megtalált a lányt a szobában, még mindig tetszhalott volt, és szerencsére nem esett baja. Gergely körbenézett a lakásban is, megnézte az alsó szintet, ugyanis végig a felsőn harcoltak. Alul senki, vagy nem voltak otthon akkor, vagy nem is lakott ott senki. Akkor meg minek aludna a felső szinten a lány? Kicsit elgondolkodott ezen, majd utána arra gondolt: kit érdekel... Lehúzta a kabátját a jobb karján és a rajta levő kis rádión beszólt a bázisnak:
- Küldjétek ki a "takarító brigádot", itt már végeztem... ja és nem ártana egy orvosi alakulat is szerintem. Vége.
- Minden rendben Greg srác? - kérdezte a bázisról egy hang.
- Oh, hogyne, csak azért nem árt az óvatosság. Lehet egyedül nem bírnám ki a bázisig, ti meg ott meresztitek csak a seggeteket, hehehe - röhögött bele Gergely az adóvevőbe - Úgyhogy ráértek simán, aztán siessetek ám, nem szeretek várakozni!
- Rendben, te kurafi! A csajjal minden rendben?
- Igen, szerencsére nem szenvedett semmilyen sérülést, de idejében el kéne szállítani "agymosásra". Úgyhogy küldjétek már azt a baszott osztagot, nem érek rá várni egész nap!
- Jólvan, ne járjon a szád, küldjök azonnal, 10 perc múlva ott lesznek. Ja és még valami: ne dugd meg a csajt "álmában" lehetőleg, hehe. Vége - és kilépett a csatornáról.
"Te hülye pöcs", gondolta magában Gergely miközben elvigyorodott és el is röhögte magát ismét. Naja, ebben a szar világban voltak még azért vicces pillanatok, legalább ez az élcelődés kicsit felvidította. Aztán ismét visszaállt az arca a szokásos komoly és életunt ábrázatra. Megvizsgálta a testét, a Fehér Szem hatása még tartott, de már kezdett teljesen kimenni szervezetéből, és a sebei is kezdtek feltűnni a karján, na meg érezte a zúzodásokat és töréseket a testében. Leült hát a lány mellé az ágyra, majd karjait térdeire, fejét pedig karjaira támasztva várt. És gondolkodott...