Pár napja érdekes dolognak voltam része. Milyen az, amikor szembesülök egy volt állítólagos baráttal? De ez a kérdés és az esemény igen hamar háttérbe szorult, amint rájöttem, hogy a kommunikálás a szokásos "úgy teszek mintha nem történt volna semmi", és nem az én részemről. Igen, Homokba dugom a fejemet emberek (?)" beszélgetése. Azért írom idézőjelbe, mert msn-es konferenciadumálás volt. Konkrétan egyik korábbi álmaimban szereplő VALAKIK. Érdeklődtem, hogy ez és ez hogy a picsába került megint beszélőviszonyba. Szokásos értetlenkedés és düh volt bennem. Jellemzően ellentmondásos dolgokat mondtam, mint azt hogy: Ezen már meg sem lepődöm, meg Nem érdekel igazán. Aztán behívta közösbe EGYIK a MÁSIKAT. Elkapott a gyomorideg, igen. :) De mint mondtam, amint észrevettem a lényeget, már lanyhult a dolog. És végülis nem sült el sehogysem. Duma volt, de a szokásos. Két ember írt, a harmadik meg leszarta. Persze biztos vagyok benne, hogy vigyorgott erősen zavarában, mikor meg akarta mutatni, hogy Ő mennyire tökös srác azzal, hogy most ezt meg merte tenni. Bizonyítsa valami felszínes dologgal, hogy "Érted tettem, JÓT AKAROK NEKED!". :) Pedig nem tett semmit, amit bizonyít a folytatás is. Végülis én is úgy csináltam, mintha nem lenne semmi gond. Viszonoztam az álszentséget és a megjátszott kedvességet. Természetesen én írtam a legtöbbet, de már úgy, hogy tudjam mire számítsak. És ez bevált. A beszélgetés végén dobtam egy cinikus elköszönést. :P Összegezve azt tudom mondani, hogy gyakorlatilag az EGYIK elérte a célját, hiszen bizonyosságot nyert hogy olyan vagyok még mindig ilyen téren, mint Ő, vagy a MÁSIK. A vonzás törvénye tényleg igaz, tényleg hasonló beállítottságú emberek kerülnek egymás baráti körébe. Tehát az ellentétek vonzák egymást egy kibaszott kamu. Magyarázhatja akárki, én nem hiszem el, mert csak az ellenpéldáját látom. Meg ha azt mondják hogy ellentétek, akkor is felszínes dolgokra gondolnak egyből persze. Pl.: rocker meg diszkós csaj kapcsolatban, meg ilyen külsőséges faszságok. Arra nem gondolnak, hogy a vonzás az a mély belső tulajdonságok alapján történik. És ez már csak a testtartásban, a mozgásban, az arckifejezésben, a hangban és beszédben is megnyilvánulhat mind. Na meg a kisugárzás, ami ezek összessége. De mindegy ez most. Végülis azt mondhatom, hogy én leírtam amit én akartam, és az csak részlegben érdekelte az illetőt, engem meg csak részben érdekelt, hogy érdekli-e. Végülis felém fordult a mérleg, mert rájöttem, hogy ott vagyunk, ahol voltunk; ilyen álruhába bújt ez a beszélgetés. "Az élet egy színház." :) És persze tudtam akkoris, és most is, hogy változni semmi sem fog ezzel. Maximum három ember csinált Bólogató Jánost magából egymás és saját maguk szemében - nem előszőr és nem is utoljára.
A beszélgetés végén egy gúnyos köszönést dobtam oda, hogy aztán mindenki visszatérhessen a saját poklába. :P
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.