Najó, sztem átnyílvánítom lassan a blogomat álomblognak. :D Van hozzá alapanyagom bőven; szinte naponta frissülök. :D:D:D
De lássunk hozzá:
Itt a házam előtti parkolóban vagy hol voltam valakivel, akiről gőzöm nincs kicsoda, de akkor valami haverom lehetett. És így tök fura, parkoló, és úgy van kivilágítva mint valami vallatószoba. Volt is két szék, ott ültünk. És bejön a képbe két vagy három - asszem gestapo-s - tiszt. Valamivel vádoltak minket, és sztem azt akarták, hogy valljuk be. Sajnos megint csak részlegesek az információim ébredés után, úgyhogy ki fog maradni sok részlet. Például itt is: nem tudom hogyan, de valahogy megöltük őket... Egyszer csak halottak voltak és véresen feküdtek a földön, aztán szólt a sziréna, kész riadót fújtak a nácik. Mi meg tudtuk, hogy menekülnünk kell. És nem tudják hogy nézünk ki. Tehát menekültünk át az egész városon, és tudtuk, hogy nem tudják kiket keresnek, csak hogy a gyilkosokat. Ilyen érdekes filmjelenetek vannak előttem, amint átfutunk valami cigánytelepen, és néznek ránk a cigók csúnyán, meg beszólnak, mi meg érezzük a félelmet minden porcikánkban szinte. Ja meg átfutunk egy általános iskola udvarán, ahol kosaraznak a gyerekek, és minket dobálnak a ladbákkal futás közben... Következő amire emlékszem, hogy egy tornateremben vagyunk, ahol vagy kézis, vagy kosaras csajok vannak, lehet meccsük volt épp. És mi ott elvegyültünk a tömegben, majd a kispadnál. Kerestünk valami kijáratfélét. Végül a szertárba tértünk mikor véget ért a meccs (?). Itt rájöttünk, hogy zsákutcába kerültünk. Kétségbeesetten kerestem valami lyukat, vagy bármit ami arra utal, hogy kivezető út van a falon át. Aztán azt veszem észre, hogy a bajtársam már náci egyenruhában van... és velünk van valami szőke, félős falusi lány. Asszem ő is tettestárs volt hirtelen, vagy őt is keresték, nem tudom. :D A tornateremben már ott voltak a németek, és közülük egyvalaki betért a szertárba. Mi be voltunk szarva, mert tudtuk, hogy biztosan végünk lesz. Én valami rongyos ruhában voltam ott; mintha dolgom lenne, úgy tettem. A náci merev, kimért léptekkel sétált, és gyanakodó, de ugyanakkor nyugodt tekintettel kémlelte a helyszínt. Párszor hozzászólt a haverhoz, aki mindig csak bólintott mintha értené mit mond. Látszólag fel sem tűnt neki, hogy nem kolléga az, akit annak hisz. Aztán hozzámfordult, kérdezett dolgokat, én meg válaszoltam rá... Már kezdtem megnyugodni, mert úgy éreztem csak szivatni próbál, de nem tudja kik vagyunk. Közben közeledett a fal felé. Elkezdte a kezével kopogtatni, miközben még dumált. Aztán egyszercsak belekapart a falba, ami szétomlott szinte könnyedén. Nem is fal volt azon a ponton, hanem hungarocel talán, mert egyszerűen kitépte a saját kezével. És igen, egy szépen kivágott lyukra lelt, rendes téglaüreg volt, tele ruhanemükkel. Erre megszólal a faszi:
- Értem én. De ezek viszont rejtegetett ruhanemük. Ezt pedig tiltja a törvény, úgyhogy le vannak tartóztatva.
- .........................................................
És kiment a szertárból. A lány sírt, haverom valahogy eltűnt a képből, én meg átkózodtam... Gyilkosság miatt menekülünk, erre letartóztatnak rejtegetett holmi miatt??? HÁT EZT NEM HISZEM EL! Előszőr még nekiálltam keresni valami lyukfélét a falon, hátha van kijárat, de semmi, egyre jobban elurakodott rajtam a reményvesztettség. Végül már csak bókláztam belül, magambafordulva, és vártam mi lesz. Érdekes, mert nem jöttek be értünk a szemetek, mintha arra vártak volna, hogy majd kimegyünk, és főbe lövetnek egyből. Mindesetre annyira el voltam kámpicsorodva, hogy inkább felébredtem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.