Édesanyja felkísért az emeletre, és mondta, hogy várjak ott, mert éppen fürdik. Leültem az ágyra, ami nagy nappaliban volt. Jó nagy volt, szinte oda nyílt minden szoba ajtaja, meg a fürdőé is. Ezt akkor tudtam meg, mikor az egyik ajtón egyszercsak kilépett egy szál törölközőben. Csurgott róla a víz még kicsit; felső teste és lábai csillogtak a víztől. Amint kilépett és meglátott, egyből ledermedt. Arcára is a félelem írodott. Aztán egy zavarodott elmosolyodás egy nyögéssel kísérve. Az a gond, hogy nem emlékszem, hogy beszélt volna bármit is. Megint csak egy bábu volt. Mindenesetre zavarában odajött, és leült mellém. A barna bőr és a fehér törölköző kombináció látványára elkezdett tódulni a vér a gorillahusángomba. És a vágyakozások beindították a kémiai reakciókat, majd megindultak a karjaim. Simogatni kezdtem a még nedves hátát, közben tekintetem hol a szemére, hol a fehér textillel fedett kebleire, hol meg a lábaira tévedt. Néha tettem megjegyzéseket rá, hogy miért nem tetszik önmagának? De csak szintúgy néha elvigyorodott. Furcsa volt így szemüveg nélkül. Olyan esetlen, de ez csak jobban tüzelt engem. Nagyon sötét barna szemei voltak, de mégis el tudtam volna veszni bennük. Szemfogai kicsit kifele álltak, de ettől is egyénien szép volt. Haja fel volt tűzve, gondolom a zuhanyzás miatt. Ekkor már csak egy kis lépés választott el a nyakától. Ó, a nyak. Feltűzött haj és a fedetlen, meztelen nyak. Ujjbegyeimmel finoman érinteni kezdtem a nyakát, és belesúgtam a fülébe:
- Tudod, hogy írtó szexi a nyakad, ha láttatni engeded?
És rányomtam egy erős csókot. Abban a pillanatban behunyta a szemét, és éreztem, hogy beleremegett. Aztán már nyúltam hátulra, hogy kibontsam a lepelből, de hirtelen felállt, majd elém állt háttal. És kis hatásszünet után ledobta a törölközőt magáról, X alakot leírva testével. Kitárulkozott. Elhagyta egy megkönnyebült sóhaj a száját, miközben tőlem 5 centiméterre volt pozsgás, szűz, szép, nagy kerek feneke. A forróság elöntötte a fejemet. Rátapasztottam volna mindkét tenyeremet azon nyomban, ám megfordult, és hozzámrohant. Megcsodálhattam szemből is, ám nem sokáig, mert belefeküdt keresztbe hassal az ölembe. Úgy csinált, mintha valami kislány lett volna; azt akarta, hogy fenekeljem el. Én előszőr csak gyúrtam a bőrét, mintha masszőr lennék, vagy tésztát gyúrnék. Aztán finoman fenekelni kezdtem.
Idáig tart a mese, gyerekek. :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.