In the depth of human hearts

Nem tudom miért, de most eszembe jutott ilyesmi, hogy írjak ezzel kapcsolatban. Lezárult hát 2009, bár én annyira megszoktam már, hogy nehéz lesz átállni, de minden évben ez volt, talán 2007 után egyedül nem. Szóval 2010... ez egy szar szám, nem tetszik. Eddig tök faszák voltak ezek a 2000-es évek, mert volt az elején 2-es meg a végén egy 0-tól eltérő szám, és a két 0-át keretbe foglalták. Most meg 2010, pfff. Nem jön be, és ez az év is úgy kezdődik ahogy befejeződött az előző. És még milyen lesz a folytatás... Na de valami kis összegzés talán 2009-ről - márha sokmindenre emlékszem még - búcsúképp:
Gyakorlatilag nem sokban különbözött az előző évtől sem, Kimi Raikönnen most sem lett világbajnok, sőt a Ferrari leszerepelt az évben sajnos. De Valentino Rossi a 2008-as címet meg tudta védeni, és ezzel új rekordot állított be. Na de mindegy, nem is tűnik fontosnak annyira. Mi is volt ebben az évben? Szokásos "bullshit" 2007 óta. Áprilisban Svájc. Nem volt rossz, de áh, idegennek érzem magam egy helyen ahol idegen a nyelv, jobb megélhetés ide vagy oda. Aztán hát nyári események, idén nyáron sehol se voltam ha jól emlékszem, de ekkor kezdődött el valami aminek hamar vége is lett... megszakítottam a kapcsolatot végleg egy volt kedves "barátommal". Lány volt, még most is az. xD Lényeg, hogy bár nem is találkoztunk, de máshogy kezdett érdekelni akkor, mikor szakított a barátjával, persze balfasz voltam és nem tudtam és nem is akartam konkrétan megmondani, hogy lehetne valami. Kevésnek éreztem magamat, de csak év végén jöttem rá valójában, hogy túlzottan függtem tőle, és mint barátság-haverság nagyon jó volt, de tudtam, hogy ha többet akarok akkor vagy az lesz, vagy utána már semmi. Nem akartam elveszíteni, de hát végül mivel nem tettem nagyon semmit és csak hallgattam a történeteit más sráccal meg mittomén, akkor szépen a magam balfaszsága miatt gyűlöletet éreztem már, és ez rá vetült ki egyre jobban. Szinte jogos dühnek éreztem, pedig valójában biztos a saját magam iránti gyűlölet formálódott át rá. Bonyolult, de a lényeg adott így is, maradt tehát az, hogy akkor most vége mindennek. És csak így eléggé szarul, ez se lett bejelentve. Bár a beszólásaim eléggé éreztették vele, hogy valami nincs rendben, és meg is kérdezte mi bajom... Erre írtam egy sms-t, hogy majd elmondom, mert éppen augusztus végén volt itthon apám egy hétig, de mikor elment utána se tudtam elmondani, mi van, sőt abszólút nem is érdekelt a dolog, leszartam. Bár még mindig bennem volt egy hónappal később is, hogy majd írok, de nem, és már értelme se lett volna jópofizni a sok további "beszólogatás" után. Szóval ja, gyáva szar vagyok ilyen szempontból de leszarom, magammal szemben a legkorrektebb voltam. Nincs mese, vagy én, vagy ő... és jobb ha tudod, hogy nem én leszek az.
Aztán nagy változás 2 év után! Suli... szeptembertől nappali tagozaton. Egész jól kezdődött, volt ilyen kommunikációs tréning. Asszem jót tett tényleg, hogy még tanulás előtt megismertük egymást már amennyire. Sőt valahogy ezt az osztályt éreztem eddig a legjobbnak az általános után. Mindegy jól kezdődött, de rájöttem, hogy a tanulás az már nekem nem jön zsigerből... ugyanúgy szarok rá most is, mint mikor otthagytam az egyetemet. Nincs késztetés egyszerűen semmire. És persze megvoltak az első lógások is, amelyek egyre jobban gyarapodtak... Mostanra meg ahogy állok az vicc, persze magamnak köszönhetem ismét csak. Mindegy. Asszem rájöttem, hogy nekem nincsenek is igazi barátaim. Mert hát mindenki csak meg akar változtatni, meg hát bennem van CSAK a hiba, hiszen mindenki Mr. Perfect, senki se hibás, csak én vagyok az, igen... XD Úgy pofán tudnám röhögni néha az ilyen embereket, mert saját magukkal nincsenek tisztában, nincs önismeretük, vagy pont, hogy túlságosan is nagyra tartják magukat, akkora kibaszott nagy igazság- meg önérzetük van, hogy ha megemlíted nekik a hibájukat akkor te vagy a fasz, te vagy a reménytelen eset, a közellenség, a gonosz, stb. Valszeg azért sértődik meg az ilyen ember, mert bizony valahol igazam van, és ez érződik is bennük, csak nem képesek vagy nem akarják elfogadni. Mindegy, én kitartok magam mellett, asszem ez legalább növeli az önszeretetemet. Ha nem lesznek barátaim, hát nem lesznek. Majd csak akadnak rendesek és igaziak, akik engem is arra késztetnek, hogy ne legyek kétszínű. Engedni nem fogok úgysem, csak ha én is úgy érzem, hogy kell. De ha emiatt összeférhetetlenség van bárkivel is, akkor irány Gadány. Ja meg amitől most kiment a hajam ez az utalgatós sztori és utána meg leszarás, jópofizás megy, szánalmas. :) Egyszer vagy falhoz vágok valakit, vagy beszüntetem végleg a kapcsolattartást, ennyi. :) Mindig talál az ember valaki mást. :P De amúgy imádok "Ki nevet a végén-t játszani az emberekkel", hát még utána nevetni. :)

Szóval összességében üzenem ismét csak, hogy: NÉZZETEK MAGATOKBA!

És Boldog Új Évet, vagy csak Új Évet :P