Folyamat rámzúdúlnak egyre jobban a problmémáim, megint a szokásos görcs ül a gyomromon, bár a tegnapi nap óta megnyugodtam kicsit; asszem túl sok Silent Hill-t nézek, és besötétülök kajakra. A suli is kicsúszik már egyre jobban a kezemből a saját hibámból. Ja igen, hogy magam alatt vagyok, ez rossz, de talán a legszarabb az, hogy magam miatt vagyok magam alatt, nem pedig más gondolata idegesít. Most tudatosul bennem, hogy mennyi mindent kihagytam az évek alatt, mennyi minden kimaradt az életemből, és már zavaró méreteket öltenek a gondolatai. Nincs nőm, nem is volt, még csak csókig se jutottam. Folyamat viszket a tököm és a szexre gondolok. ÁÁ teljesen beleőrülök a saját elbaszott életembe. Nem, egyszerűen nem lehet így pozitívan gondolkodni vagy érezni. Óriási a lelki meg mindennemű teher rajtam. Ja és persze szánalmas kis kitalált történeteket írok, amiknek lófasznyi valóságalapjuk sincsen, semmi értelme, nem értem meg sosem miért álmodozok ennyire erősen, kurvaszar, és csak így generálódnak reflexből. Ennyire így jönne ki tényleg a hiány? Szét akarna folyni, terjedni a lényem a környezetben, ki akar szabadulni ebből a bezárt testből, nem érzi jól magát itt, már régóta nem. Ezzel a testtel nem találja meg amire igazán vágyik, nem lel rá, sőt még akadályozza is ez a "koporsó", visszafogja. Tanulással kéne foglalkoznom, meg azzal hogy végre felelősségteljes felnőtt ember legyek, de annyi minden kimaradt, annyi dolog amiknek kb 15 éves koromban kellettek volna megtörténnie, hogy mostmár elhiszem, hogy a párkapcsolat, testi együttlét, szeretet, viszonzott szerelem kimaradása tényleg súlyos pszichológiai problémákat okoz, előbb utóbb pszichopata leszek. 22 éves ember és lelkileg egy 12 éves gyerek szintjén van? Pff. És én mondom ezeket magamról. Megvan ez a komoly felnőtt szint is, de még erősen itt van ez a gyereklélek is. Ennek a kettőnek az átmenete vagyok gyakorlatilag, vagy nem is, ebből is egy kicsi, meg abból is egy kicsi, de nem éppen átmenet, csak két külön halmazból domináló dolgok. Asszem ez okozza a problémát, az egyiktől már meg kéne szabadulni, vagy nem is teljesen kiiktatni, csak csillapítani minimálisra. Kicsit megmaradhatok gyereknek, tényleg csak kicsit, de az ilyen gyerekes megsértődéseket, meg duzzogásokat meg álmodozásokat, irigységeket valahogy meg kéne semmisíteni. Áh bonyolult ez, de úgy érzem egyre jobban átlátom. Ez okozza valszeg a személyiségváltozásokat is, vagy inkább hogy egyszerre több személyiség jegyei is érvényesülnek, vagy pillanatok alatt változik. Személyiségzavar. Ezért vagyok hangulatember is, és ezért hazudtolom meg a saját elveimet, meg önmagamat is sokszor, magyarul nem vagyok egy állandó valami... Lehet mostmár tényleg fel kéne keresni egy pszichológust, mert még az sem elég, hogy kiírom a dolgokat, nem, ez nem elég, beszélni kell ilyen dolgokról, mert csak továbbra is bennem maradnak, gyűlnek és szétroncsolnak, és tudatalatt vagy tudatosan én is tönkreteszem az életemet, magamat. Mindenesetre minden jót kívánok mindenkinek és magamnak is!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.